JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2021. szeptember 19.
Ronee (Hervoly Renáta): Wake2021. szeptember 19.
Chameleon Jazz Band Acoustic2021. szeptember 18.
Bágyi Balázs: Satie in Jazz2021. szeptember 17.
A Jazzrael Spanyolországban2021. szeptember 12.
Cyrille, Andrew: The News2021. szeptember 10.
Varga Dániel: Solar Crisis2021. szeptember 09.
Victor Wooten (1964)2021. szeptember 06.

Lemezpolc kritika:
Szabados György - Szabad egyensúlyok

Szabados György: Szabad egyensúlyok 2014. december 31., Gáspár Károly

szabados-gyorgy-szabad-egyensulyok.jpg

Szabados György - Szabad egyensúlyok (B.K.L.)


"Mainstream lovag, free szamuráj"

Nem unalmas még, hogy a magyar jazz muzsika különféle ágainak képviselői -tisztelet a kivételeknek- gyakorlatilag szóba sem állnak egymással? Nem szomorú, hogy a mainstream vonal művelőinek nagy része, a szabad zenével foglalkozók többségét -mondjuk meg őszintén- kineveti, és bohóckodásnak tartja, amit csinálnak. És nem elkeserítő ennek a "reciproka", hogy a free jazzisták, a fősodrás irányát kedvelő kollégáikat keretek, korlátok, mitöbb, rácsok közé zárt, szenvedő rabnak tartják? Kinek jó ez, és meddig?

Botcsinálta kritikusként ügyködöm itt, a JazzMa.hu-n -a legnagyobb örömmel!-, de ha megkérdezik, mi a foglalkozásom: jazz zenész, vágom rá. Sok-sok lemezt, koncertet volt szerencsém hallani -élőben és/vagy felvételről- eddigi 38 évem alatt. Be-bop, hard-bop, mainstream, free jazz, fúzió, etc. Minden vonulat kapcsán vannak kedvenceim. Szeretem, felforr a vérem, egyben elönt egy megmagyarázhatatlan nyugalom, ha Charlie Parker, Oscar Peterson, John Coltrane, Ornette Coleman, vagy épp Jaco Pastorius játékának hangjait "lökik" felém hangszóróim. Persze hosszan folytathatnám a sort. Mennyire mást, és mégis ugyan azt képviselték -hála Istennek, Coleman még jelen időben képviseli- a fent említett zsenik! A tudás, alázat, őszinteség mindegyikükben közös. A kifejezésforma, "nyelvezet" más és más. Viszont azért, mert ebből a "társaságból" valakinek -mondjuk- Peterson a kedvence, mondhatja-e, hogy Coltrane össze-vissza fújt? Vagy egy Parker "fan" állíthatja, hogy Ornette Coleman "nem tud semmit"? Persze egyértelműen NEM a válasz, azonban mégis tendenciózusan -nem csak ezen előadók kapcsán- ez megy, hosszú évtizedek óta.

És akkor még nem beszéltem "magunkról". Aszongya a magyar "mainstream lovag": Tudok vagy háromszáz standard-et, magas színvonalon "megrázom", de mit akar az, aki jóformán egyet sem tud, csak a saját dolgait szajkózza állandóan?! Kontrázik a hazai "free szamuráj": Engem nem érdekelnek a mások által írt szabályok; a saját törvényeim szerint élek, muzsikálok! Azt gondolom, mindkét koncepcióban van igazság. Azonban, ha minél előbb nem köttetik meg végre az egymás kölcsönös tiszteletén alapuló "nagy koalíció", akkor -sajnos- mindannyian elsüllyedünk a "Csőlátás Mocsarában". Együtt kell dolgoznunk, cselekednünk, hogy minél szélesebb körben elfogadtassuk -valljuk be- nehezen "emészthető", imádott műfajunkat. Elég a fanyalgásból, irigységből, a "zárt fülekből, és lelkekből"! Elég abból is, hogy egyesek esetében elég, ha jól sikerül egy-egy koncertjük, máris "sztárként" kell rájuk tekinteni, míg mások, több évtizednyi jelentős zenei teljesítmény után, kénytelenek például hajóra menni "vendéglátózni, mert a "kutya" nem hívja Őket muzsikálni. "Kimennek a divatból"... Elég a "hátak mögötti" kibeszélésből, amit aztán -személyes találkozáskor- "júdáscsókok" tömkelege követ...!

Persze vannak olyan művészek, akik "átjárnak" az egymással "háborúzó" műfajok között. Azt mondom: kövessük az Ő szellemiségüket, gondolkodásmódjukat, és ne azokét, akik gyakran hivatkoznak Istenre, szeretetre, toleranciára, ehhez képest önmagukon kívül senkit, semmit nem fogadnak el.

Ha szívvel-lélekkel, tehetséggel csináljak, akkor jó a mainstream és a free egyaránt! Nem kell mérlegelni, különbséget tenni; ami érték, az érték, fogadjuk ezt el! Pont.


"Köztünk élt, zseni volt; Szabados György!"

A 2011-ben "égi lénnyé" változott zongorista, Szabados György a hazai szabad zene, vagy free jazz -ahogy tetszik- egyik úttörője volt. Hatalmas életművéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Rengeteg nehézség, elutasítás, és a "meg nem értettség" ellenére, mindvégig kitartott saját "világa" mellett. "Az esküvő" című, 1975-ben megjelent -quartet formációjú- lemeze komoly nemzetközi sikereket hozott számára. Nagyszerű partnerei "Kathy" Horváth Lajos (hegedű, bőgő), Vajda Sándor (bőgő), és Kőszegi Imre (dob) voltak. Szabados a billentyűk mellett, citerán is közreműködött az albumon. Később olyan muzsikusokat vett "szárnyai alá" -többek között-, mint Dresch Mihály, vagy Grencsó István, akik méltón reprezentálják -természesen már a maguk útját járva- a Szabados György féle "iskolát".

Nagy ajándékkal lepett meg bennünket a B.K.L Kiadó. Megjelentették Szabados 1988-as, Debreceni Jazz Napokon adott szólókoncertjének egy részét (a "Madarak" elnevezést kapta a mű), és a Szabados György (zongora) - Dresch Mihály (szaxofonok, basszusklarinét) - Lőrinszky Attila (bőgő) Trió, 1992-es, Budapesti Őszi Fesztiválon elhangzott műsorának "Tündérek" című darabját. Majd nyolcvanpercnyi "áll leeséses" állapotba kerültem, miközben forgott a korong lejátszómban. Ennyire hitelesen, a legjobb értelemben véve felkavaróan játszani kevés embert hallottam. Szabados tökéletesen uralva önmagát, és a zongorát, nagy önfegyelemmel, és nem utolsó sorban ízléssel, valóban -az album címéhez hasonlóan- "szabad egyensúlyba" helyezi a hallgatót. Hasonló hatást, talán Cecil Taylor, amerikai free jazz zongorista "guru" muzsikája váltott ki belőlem. Nem akarok közhelyes lenni, de azt éreztem, hogy teljesen meditatív állapotba kerülök miközben elér hozzám a Szabados féle zene, és jóleső, félelem mentes zuhanásban találtam magam. Zuhanásban, amely felfelé repített, minden fizikai törvényt meghazudtolva. Szabados számomra nem a bor, inkább a szőlő; nem a fény, Ő maga a Nap. Esszencia volt, vagy a "bölcsek köve", az "Önkifejezés Hercege". Aki ilyen szinten tudott "közölni", pozitív hatással lenni emberekre, arra bizony bátran lehet mondani: géniusz! Csak tisztaságot, "hófehér kendőt" adott át a Közönségnek őserővel. Ritkaság ez, Barátaim!

Természetesen meg kell említenem a "Tündérek"-ben feltűnő Dresch Mihályt és Lőrinszky Attilát. Szimbiózis a legfelső fokon Szabadossal, és az Univerzummal. Dresch neve mellett basszusklarinét és tenorszaxofon van feltüntetve, de megesküszöm rá, hogy szopránon is fúj a felvételen. Misi szenzitivitása a '92-es koncerten is 100%-ra volt "állítva". Mint mindig, kevesebbet játszott, mikor arra volt szükség, és többet, ha úgy volt helyénvaló. A nagybetűs jóízlés megtestesítője Dresch! Lőrinszky vonózása, és egyáltalán viszonyulása a bőgőhöz, egészen egyedülálló, élményszámba menő. A kísérő és szólista funkciókat egyaránt tökéletesen oldotta meg, és balanszírozta azokat.


"Kéz a kézben, 2015-től!"

Szabados György posthumus kiadott, "Szabad egyensúlyok" című felemelő albuma "dörrenjen el" számunkra startpisztoly gyanánt, arra figyelmeztetve, hogy fogjunk végre össze -mi jazz muzsikusok-, és terjesszük közösen, karöltve "igénket"! Ezért ajánlom a kedves Közönség mellett, MINDEN jazzista figyelmébe az új/régi anyagot, hiszen ékes bizonyítéka, hogy Szabados energiái még most is köztünk vibrálnak, és arra sarkallnak, hogy tiszta szívvel dolgozzunk egymással-egymásért!


Szabados György: Szabad egyensúlyok (2014)


1. Madarak/Birds

Szabados György - zongora, preparált zongora


2. Tündérek/Fairies

Szabados György - zongora

Dresch Mihály - szaxofonok, basszusklarinét

Lőrinszky Attila - bőgő


Vissza a lemezhez