JazzMa

Friss Hírek

Another Saturday Night2024. május 18.
AMP – 20242024. május 12.
Koncert ajánló2024. május 11.
Takase, Aki: Forte2024. május 06.
ConnecTrio: Luminosity2024. május 04.

Lemezpolc kritika:
G, Kenny - The Classic Christmas Album

G, Kenny: The Classic Christmas Album 2012. december 13., Albert Zoltán

kennyg-theclassicchristmasalbum.jpg

Hamarosan itt a karácsony és vannak bizonyos dolgok, amik nem hiányozhatnak a jeles alkalomból. Nos, a smooth jazz stílus esetében egy amolyan "kötelező darab" minden ismert szaxofonos karrierjében, egy klasszikusnak mondható karácsonyi lemez, jelen esetben annyival fűszerezve, hogy a műfaj közismert "nagyágyúja" Kenny G az, aki jegyzi a szóban forgó korongot. (Ami jelenleg a New York-i lista 2. helyezettje! - A szerk.)

Mit is mondhatnék, ha Kenny G is beállt a "sorba" - aki gyakorlatilag szinte bármilyen lemezt csinálhatna több mint 25 éves pályafutása tükrében - így még jobban látható a smooth jazz népszerűségének hanyatlása, ha csak az év végi, "szezonális időszak" ad inspirációt és lehetőséget a művészeknek. Igaz, Kenny G eddig „még csak” két hasonlót jelentetett meg, és az is igaz, hogy a "The Classic Christmas Album" egyfajta "védjegy" is, hiszen több nagy sztár is adott ki ezekkel a dalokkal lemezt az elmúlt évtizedekben, elég csak Elvis Presleyt vagy Willie Nelsont említenem.

Mindenesetre nem könnyű ezeket a klasszikusokat megfelelően eljátszani, az első négy dalban (Winter Wonderland, White Christmas, Have Yourself a Merry Little Christmas, Silent Night) kissé zavar a hangszerelés egyformasága, a dalok teljesen egyformán - ugyanazzal a pad-es zongora hangszínnel - indulnak. A "Silver Bells"-ben viszont tenorra vált Kenny G és megmutatja, hogy nagyon jól tud szaxofonozni (itt a hangszerelés is több lehetőséget rejt), ugyanez folytatódik szopránon a "Let it Snow"-ban, majd pár dallal később a vicces-színpadias "Sleigh Ride"-ban, aminek a szólója nagyon rendben van, akárcsak a kihagyhatatlan "Santa Claus Is Coming to Town" tenorszólója.

Kakukktojásként a lemezre került az ismert jazz standard, a "My Favorite Things", mely nem tudom milyen tekintetben karácsonyi, de meg kell hagyni, tisztességesen el van játszva, ezután viszont kifejezetten illúzióromboló hatású a "Jingle Bells".

Meg kell hagyni, nem volt könnyű feladatom, de lehet, hogy egyszerűen csak nincs még karácsonyi hangulatom.


Vissza a lemezhez