JazzMa

Friss Hírek

Mr. MR Budapesten2019. május 18.
HBD2U, BILLY COBHAM2019. május 17.
HÁLÓ JUBILEUM2019. május 16.
BILLY COBHAM 75!2019. május 16.
Billy Cobham 75 éves2019. május 16.
ÜDVÖZÜLÉS ÉLŐBEN2019. május 11.
XII. BODAJKI JAZZ TÁBOR2019. május 11.
Modern május2019. május 09.
Nagy Emma: Set to Face2019. május 07.
Játék – 2019 május2019. május 05.
Elhozta New York-ot2019. május 05.
Ross, Joel: KingMaker2019. május 05.

Lemezpolc kritika:
Shorter, Wayne - Emanon

Shorter, Wayne: Emanon 2019. január 16., Dr. Nagy Sándor

shorter-emanon.jpg

Wayne Shorter - Emanon (Blue Note Records, 2018)


A tavaly szeptemberben megjelent tripla CD csak most került be a New York-i listán az első húszba - nem véletlenül. Viszont Grammy-díjra jelölték a legjobb jazz instrumentális albumok kategóriájában. (A díjátadó ünnepség február 10-én lesz. A kiadvány érdekessége: a zene mellett egy 74 oldalas képregény - sőt a Deluxe Edition-ben még három bakelit is található.)

Az első CD-n (51 perces stúdiófelvétel) a Wayne Shorter Quartet játékát az Orpheus Chamber Orchestra "bővíti" - sőt gazdagítja, de más dimenzióba is helyezi. Aztán a négyes Londonban, 2013-ban elhangzott koncertjét hallhatjuk két lemezen (37 és 39 percben) - hosszú számokkal. A zenekarvezető, jazz-ikon szerzeményeit rögzítették több változatban - nem könnyen emészthető muzsika formájában.

Az első rész próbára teszi a hallgatót: "súlyos" kortárs zene szól, nagyrészt drámai hangvétellel - négy tételben. A 34 (!) tagú kamarazenekar még "sűrűbbé" teszi az anyagot, amely amúgy sem slágeres. A quartet, mint olyan, kevésbé érvényesül (talán csak percekre) - azért Shorter jellegzetes szopránszaxofon játéka időnként a bevezető szóló után is "felülkerekedik". Nekem - minden darabban - "sok" az Orpheus Chamber Orchestra túlzott dominanciája.

A második és harmadik rész teljesen új fejezete(ke)t nyit: a lenyűgöző, csodálatos Wayne Shorter Quartet közel nyolcvan perces műsorát hallgathatjuk. Négy világklasszis elképesztően magas színvonalú, változatos, "hullámzó" modern jazzt játszik - hihetetlen összhanggal, hosszú, tartalmas improvizációkkal. A többször feldolgozott témák csak kiinduló pontok a kollektív rögtönzésekhez. A zenészek és a számok közül bárkit-bármelyiket is kiemelni, külön értékelni nem látom értelmét.

Az album talányos címének magyarázata: egy Dizzy Gillespie-Milton Shaw szerzemény, a "Noname" - visszafelé olvasva. Szerény véleményem szerint Shorter legújabb műve esélyes a bevezetőben említett díj elnyerésére.


CD 1:

1. Pegasus

2. Prometheus Unbound

3. Lotus

4. The Three Marias


CD 2:

1. The Three Marias

2. Lost and Orbits Medley


CD 3:

1. Lotus

2. She Moves Through the Fair

3. Adventures Aboard the Golden Mean

4. Prometheus Unbound


Wayne Shorter - szopránszaxofon, tenorszaxofon

Danilo Perez - zongora

John Patitucci - bőgő

Brian Blade - dob


Orpheus Chamber Orchestra, Richard Rood - koncertmester (1. CD)

image2.JPG

image3.JPG



Vissza a lemezhez