JazzMa

Friss Hírek

Miles, Ron: I Am a Man2018. január 17.
Rafael Márió: My Hope2018. január 16.
JazzUp – Nagy Emma2018. január 14.
Obara, Maciej: Unloved2018. január 14.
Üveghegyen innen s túl2018. január 12.

Hírek

Tegnap a Fonóban

Hiába írta meg május 1-én gyakornokunk, Barcsik Lilla beszámolóját Újbuda csatlakozását az International Jazz Day-hez, sajnos, tegnapi (ma hajnalba húzódó) komáromi kalandunk után, csak ma tudom feltenni az anyagot! Sorry Lilla! – A szerk.

A Herbie Hancock javaslatára, majd pedig az UNESCO által, Nemzetközi Jazz Napnak nyilvánított április 30-a idén csütörtökre esett, ami a Fonóban (havonta egyszer) a "Fiatal jazz zenészek klub"-jának estéjét jelenti, így jó alkalom volt összevonni a kettőt. Bár olvastam a "koncert utáni, hajnalig tartó jam session"-ről, nekem 10 órakor el kellett hagynom a helyszínt, úgyhogy csak az este megtervezettebb, menetrend szerinti részét tudom elmesélni.

A fellépők, a Bartók Béla Konzervatórium Jazz Tanszakának énekes növendékei valamint az őket kísérő tanárok és egy-két számnál besegítő hangszeres diákok voltak.

A zenekart váltogatott formációkkal Lakatos Ágnes - ének, tanszakvezető, Csuhaj Barna Tibor - bőgő, Gyémánt Bálint - gitár, Neumann Balázs - zongora, Tuboly Roland - dob, Rabóczki Balázs - szaxofon, Tóth Levente – gitár, és a fellépés ötlet gazdája (Lakatos Ágnes bekonferálása alapján) alkották. A helyszínt és magát a koncertet is nagyon családiasnak éreztem, főként a közönség sorait kitöltő diákok, ismerősök miatt. Pörgős, vidám - lassú, szomorú számok váltakoztak, mindig más ember, más személyiség előadásában, más stílust képviselve. Emellett a folytonos változatosság mellett unatkozni egy percre sem lehetett, viszont nem is sikerült egyik hangulatnak sem elég ideig a teremben maradni. Először az énekesek közül, Varga Zita lépett színpadra az „Angel Eyes”-zal és meglepően mély, öblös, gyönyörű akár, hogy a dalnál maradjunk Ella Fitzgerald-hoz is hasonlítható, de Dee Dee Bridgewater-szerű hangjával. Az éles váltások példájára a következő szám (Ray Charles - Hallelujah I Love Her So) Lakatos Ágnes előadásában hangzott el. Bill Evans „Very Early” című szerzeményére scat-elt, improvizált Bolyki Sára a legkiforrottabbnak, magabiztosabbnak.. talán legrutinosabbnak tűnő lány!? Ő a záráskor is visszatért besegíteni a tanári karnak Oliver Nelson „Stolen Moments”-ében. Hevesi Lia és ismét Lakatos Ágnes duettjének címét bevallom nem sikerült feljegyeznem, mert Lia iszonyatosan közvetlen, őszinte, jókedvű személyiségét és előadását figyeltem. Az utolsó énekes, akit a 10-ig maradók megismerhettek, Eszes Viktória volt, a többiekétől leginkább eltérő hangszínű és dalválasztású fellépő. A „Dreamgirls”-ből énekelte el az „And I Am Telling You I'm Not Going”-ot. Összességében az eddigi feladataim közül ez az este volt rám a legnagyobb hatással. Jól esett nézni a lelkesedést és megbecsülést, amit a zene iránt, a műfaj iránt, a szakma iránt és egymás felé is mutatnak a diákok és tanár​aik. Kiegyensúlyozott, elégedett, céltudatos fiatalokat láttam, amilyen én is szeretnék lenni!


67.jpg


68.jpg


69.jpg


70.jpg


71.jpg


72.jpg


73.jpg


74.jpg


75.jpg


76.jpg


77.jpg


78.jpg


79.jpg


80.jpg


81.jpg


82.jpg


83.jpg


84.jpg


85.jpg


86.jpg


87.jpg


88.jpg


89.jpg


90.jpg


91.jpg


92.jpg


93.jpg


94.jpg


95.jpg


96.jpg


98.jpg


99.jpg


100.jpg


101.jpg

Vissza a hírekhez