Skandináv noir a jazzben – PHRONESIS
A Budapesti Tavaszi Fesztivál kedd esti programja az Opus Jazz Clubba szólított, főleg, hogy egy kedves ismerősöm felajánlott egy jegyet. Máig nem értem, miért tiltották a fotózást - mikor néhányan végig videóztak-, így mobillal készült fotókat kaptam néhány ismerősömtől, amit köszönök, és elnézést kérek a minőségük miatt. Magyar vonatkozása is volt ennek a koncertnek, a zenekarvezető a bőgőjét Magyarországon vette.
Ám térjünk a lényegre, egy skandináv trió, a Phronesis nyújtott nagy élményt az Opusba látogatóknak, amiről a Jazzwise magazin egyszerűen csak ennyit ír: „az egyik legizgalmasabb zenekar a bolygón ma”. A triót a dán Jasper Høiby alapította 2005-ben, és 10 éve ugyanazzal a felállással lépnek színpadra, Ivo Neame (brit) zongoristával és Anton Eger (svéd) dobossal. A phronesis egy görög szó, ami egyfajta bölcsességet, tapasztalatot, intelligenciát jelent, ami meg is jelent a trió zenéjében.
Izgalmas, európai jazzt játszottak, nem amerikai swing zenét hallhattunk, hanem néhol népzenei elemekkel átszőtt, formabontó, energikus jazz zenét. Folyamatos lüktetés kísérte zenéjüket, még a szólóknál is a háttérben megmaradt, ami miatt egy másodpercre sem voltak unalmasak az imprók. Zenéjükre képek, történetek elevenedtek meg, mintha filmzenét hallottunk volna. Folyamatos körforgás jellemezte a zenéjüket, amit néha ütemváltással törtek meg. Ostinato-szerűen ismételgették a ritmikus alapdallamot, hol erősebben, hol halkabban, hogy benne maradjon a fülünkben. Erre a riffelésre szólóztak egyenként a kiváló zenészek és erre játszották a szép ívű lírai motívumokat is. Látszott, hogy ez egy összeszokott csapat, teljesen együtt vannak, egyikük sem akar kilógni, csak az együtt muzsikálás a lényeg.
A dobos groove-ja nagyon jó, technikája érdekes, mindig éles hangokat játszott, sűrűn a cintányéron, semmi lágyság, csak fémes hang hallatszott. Høiby hangsúlyeltolásai, bonyolult bőgőszólói pedig jól alátámasztották a dobost és a néha oly virtuózan zongorázó Ivo Neame-t.
Anton Eger legnépszerűbb „67.000Mph” számával nyitottak, és - Skandináviáról levén szó - a lezúduló víz energiájú, dinamikus „Rabat” cíművel zártak. A többi szám címét e-mailen kaptam meg a kedves és közvetlen zenészektől, akik a nagysikerű koncert után a színpad szélére ülve dedikálták lemezeiket.
1. rész
- 67.000 Mph
- Breathless
- Danaids
- Kite for Seamus
- Behind Bars / Composer - Jasper Høiby (PRS)
2. rész
- One 4 Us
- Nomads
- Emerald Horseshoe
- Rabat
Vastaps után:
- Abraham's New Gift E minor, 15/8 / Composer - Jasper Høiby (PRS)