Szombat esti bebop
Elérkezett a hétvége, és a jazznapokra látogató közönség száma hirtelen megugrott. Látványosan többen és korábban érkeztek, amit nagyon is jól tettek, mert a finom borok mellett kecsegtető koncertprogram várta őket. A Játszótér színpadon a kisebb jazz combo felállások, valamint a swing és bebop stílus volt a meghatározó.
Elsőként Rieger Attila és Rozsnyói Péter által, 2018-ban alapított Rieger Rhodes Quartet lépett színpadra. Attilát már többször volt szerencsém hallani, és ezalkalommal is nagyon letisztult, virtuóz gitárjátékkal kápráztatta el a még kis számú közönséget. A zenekar hangzását a fender rhodes tette különlegessé, amelyen Rozsnyói Pétert hallhattuk játszani. Egyedi stílusának és a rhodes-nak köszönhetően kissé modernebbé tette a zenekar hangzását. A ritmusszekció Oláh Zoltánból (bőgő) és Csízi Lászlóból (dob) állt.
Fotó: Birtalan Zsolt
A Rieger Rhodes Quartet után Egri János Jr. kápráztatta el a közönséget énekhangjával és zongorajátékával. Bőgőn Oláh Péter, dobon pedig Lakatos Peczek András kísérte. A trió felállásban mindig benne rejlik egy bizonyos bensőségesség, amikor csak három zenész felel a megfelelő hangzásért. Mindenkinek több lehetősége van a szabadabb játékra és a közvetlen kommunikációra, szinte mindenki egyenrangú. Ennek köszönhetően a csapat mindhárom tagja megmutathatta tudását nem csak a szólóikban, hanem a kíséret közben is. Folyamatosan alakuló és változó kíséretek, a teljesen darabos, játékos kíséretektől, a folyamatosan lüktető, hömpölygő kíséretekig változott. Ilyen közegben Egri János Jr. is nagyon szépen kibontakozhatott, jól kirajzolódott az ő egyedi játékstílusa.
Harmadikként a Pataj György Quintet következett. Maradt az erős ritmusszekció: Pataj György, Molnár Sándor és Soso Lakatos Sándor lépett színpadra. A trió bensőséges hangulatát felváltotta egy lehengerlőbb hangzás, fúvós hangszerelésekkel. A zenekarvezető Pataj György stílusa jól megmutatkozott, könnyen hasonlítható az előtte megszólalókkal, hozzájuk képest erősebb, modernebb, szárazabb hangzást hallhattunk. A zenekarnál a hangszerelések, az együttes játék és a szólók mind egyenlően fontos szerepet kaptak. Sodró, lendületes játékukat nagy figyelem és taps követte.
Balázs József Quintetje volt talán az est fénypontja. Az egész csapat cserélődött, a ritmusszekcióban Balázs Elemér dobolt és Lakatos Peczek Krisztián bőgőzött. Két új szaxofonos szólista jelent meg: Zana Zoltán és Molnár Sándor. Ismét quintet felállás volt, de teljesen más volt a hangzás és a megközelítés. A hangszerelések, témák kissé háttérbe szorultak, a zene leginkább az egyéni szólókról szólt. Mindenki nagy tisztelettel, figyelemmel kísérte az éppen aktuális szólistát. Az időt sem sajnálták, mindenkinek volt lehetősége kibontakozni, így hosszabb, de szépen felépített, nagyszerű szólókat hallhattunk. Kihasználták a zenekarban rejlő lehetőségeket, a sűrű, teljes tutti hangzástól, a halk, szellős hangzásig terjedt a dinamikatartomány. Néha Balázs József kiszállt, csak a bőgőre és a dobra bízta a kíséretet, így néha a szaxofonszólók kissé más közegben zajlottak, amivel kicsit megmutatták a zenekar trió hangzását is. Balázs József szerzeményei igazán nagy erőssége a zenekarnak, amelyek ötletes hangszerelésekkel szólaltak meg. Koncertjüket hatalmas taps követte a közönség részéről.
Az utolsó, késő éjszakai koncertet a Gáspár Károly Trió adta. Gáspár Károly zongorajátékát Horváth Balázs (bőgő) és Varga Bendegúz (dob) kísérte. A trió kiforrott, letisztult hangzása kicsit megnyugtatta a füleket. A trió felállás révén ismét kicsit szellősebb hangzás következett, amiben teljesen kiteljesedhetett Gáspár Károly a finomabb, líraibb zongorajátékával. A repertoár saját szerzeményekből és jazz standardekből állt. Sajnos, ahogy előző napon is, a késői időpontnak köszönhetően a közönség már elkezdett elfáradni és egyre kevesebben hallgatták ezt a nagyszerű zenét, amely tökéletes zárása volt a szombati napnak.
