Kaltenecker 50! – Formabontó születésnapi interjú Kaltenecker Zsolttal
Zsoltival az 1990-es évek első fele óta jóban vagyunk! A MaJazz-ben például a Great White Hope címmel írtam 1995-ben! És pályafutása bebizonyította, hogy a fülem már akkor sem csalt, ha korszakos tehetségek felfedezéséről volt szó. Az előzetes telefonegyeztetés során azt kérte, hogy ne egy életrajzi beszélgetés legyen. Úgy gondolom, nem is lett az…
Én az alábbi kérdéseket küldtem el levélben Zsoltnak:
Az első negyedszázadot lépjük át! Te mikor érezted úgy, hogy beindult a pályafutásod? Ki segített ebben eleinte?
Mikor és kikkel alakítottad az első Kaltenecker Triót? Emlékszel még a Márványtermi fellépéseitekre?
Hogyan jött támogatóként a képbe Kleinheincz Gábor?
Hány CD-d jelent meg a Kaltenecker Trióval?
Ehhez képest a Bin-Jip elég drasztikus váltás volt! Ez a Te ötleted volt? Meddig „élt” ez a formáció?
A 2010-es években még milyen zenekarokat alakítottál, illetve hogy kerültél a Special Providence-be?
Jelenleg min dolgozol?
Ő pedig ezt válaszolta:
Szia Robi!
Az a helyzet, hogy most végigolvasva a kérdéseidet, rájöttem, hogy nem akarok a múltról gondolkodni, írni. A magyar zenei életből és azon belül a jazzéletből teljesen kiábrándultam ebben a 25 évben. A zenekaraim is rendre földbe álltak ebben a kreativitást megfojtó, korlátolt, szektaszerű televényben. Nyilván jó dolgok is történtek, és ez nem jelenti azt, hogy ne lennék hálás például Neked, vagy Gábornak a sok segítségért, amit kaptam annak idején. De ennek a többszöröse jött irígység, basztatás, betartás és egyéb dolgok formájában másoktól. Persze az meg az én hibám, hogy képtelen voltam ezt kezelni. Szóval a tanulságokat levontam, de nem szívesen emlékszem vissza a múltra.
Jelenleg épp izgalmas átalakuláson megy át a szakmai életem. Sosem voltam kizárólag, vagy kimondottan (főleg magyar értelemben) jazz-zenész. Engem legalább annyira érdekel az elektronikus zene, a progresszív rock (vagy az utóbbi években a metál), mint a jazz. Persze ez az attitűd egy normális országban erény, de nálunk még mindig magyarázni kell. Nálunk még mindig az a faszagyerek, aki olyat ráz a Sztellára, hogy mindenki sír...
Szóval (az utolsó kérdésre azért válaszolva:-) az utóbbi 3 évben megírtam majdnem két lemeznyi anyagot keyboard-drums felállásra (Markó Ádám a dobos), és még idén felvesszük az első lemezünket. IDM stílusok, jazz-funk, electro-jazz, valamint metál elemek keverednek az anyagban.
Írtam kortárs elektronikus zenét az Ensemble Mandel “Visions of Hildegard von Bingen“ című project-jéhez. Ezzel a formációval sok sikeres külföldi fellépésen vagyunk túl, és végre Budapesten is lesz egy koncertünk a Mátyás-templomban október 19-én.
A Special Providence-szel 3 lemez készült el, mióta csatlakoztam Ádám meghívására. Nagyon sokat játszottunk szerte Európában, de jártunk a tengerentúlon is, és szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagy sikereket tudhatunk magunk mögött. Jelenleg a zenekar alkotói szabadságon van, még nem tudjuk merre tovább.
Év eleje óta dolgozom egy német progresszív metál gitáros/zeneszerző új anyagán billentyűsként, nagy kihívás, az előző lemezén Derek Sherinian játszott. Na jó ez tényleg nem jazzlemez lesz, még távolról sem.
Néhány hónapja kezdtem alkalmazott zenéket írni; ez régi vágyam volt, meglátjuk mi lesz a dologból, még az elején vagyok.
Végül, de nem utolsósorban Mózes Tamarával dolgozunk egy duóanyagon, ami nyilván megint csak nagyon különböző stílusok közti határokat fog feszegetni.
Köszi a megemlékezést! :-)
A legjobbakat,
Zsolt
