JazzMa

Friss Hírek

Lemezpolc kritika:
Liebman, Dave - Mussorgsky Pictures Revisited

Liebman, Dave: Mussorgsky Pictures Revisited 2020. február 26., Bereczki Bálint

dave-liebman-kristjan-randalu-mussorgsky-pictures-revisited.jpg

Dave Liebman, Kristjan Randalu - Mussorgsky Pictures Revisited (BMC)


Kevés olyan zenebarát létezik, aki nem ismerné valamilyen szinten Muszorgszkij halhatatlan zongoradarabját, az „Egy kiállítás képei”-t. Hatása a modern muzsikára felbecsülhetetlen, a festmények által generált érzelmek zenei lecsapódása számtalan nagyságot idézett meg. Elég, ha csak olyan szélsőséges példákra gondolunk, mint Rimiszkij-Korszakov, vagy az Emereson, Lake and Palmer, látható, hogy stílusfüggetlenül mennyire nagy hatású és időtlen ez a zenemű. És mivel már felfedezhetjük benne a huszadik század zenei nyelvét is, nem véletlen, hogy megmozgatja a jazzisták fantáziáját is.

Dave Liebman, aki a jazzma hasábjain nem szorul különösebb bemutatásra, Kristjan Randalu észt zongoristával szövetkezve dolgozta fel a képeket. A tavalyi Budapesti Tavaszi Fesztiválon már előadták, és most CD formában is megjelent. Akik ott voltak azon a koncerten, azok most újra átélhetik ezt a nem mindennapi zenei élményt. Akik nem, azoknak pedig feltétlenül hallaniuk kell ezt az albumot.

Liebman szopránszaxofon soundja levegős, megfontolt, óriási zenei bölcsesség és tisztelet sugárzik belőle, viszont a technikás, gyors részekben hihetetlenül felélénkül. Kicsit olyan, mint egy őszes, nyolcvanas bácsi, aki egyszercsak teljesen váratlanul lefutja a kétszázat fél perc alatt. Randalu játéka egyrészt virtuóz, másrészt nagy intelligenciáról tanúskodik, abban, hogy hogyan tartsuk meg egy zenei darab eredeti karakterét úgy, hogy iközben a saját ötleteink is kifejezésre jussanak. Nem borítja a sorrendet, a darabok belső szerkezetét sem, viszont jó érzékkel harmonizál át, és teljesedik ki ott, ahol a zene szabad utat enged ennek.

Két nagyszerű zenei egyéniség intim beszélgetése ez a lemez olyan érzelmekről, amiket egy réges régi kiállítás hangjai (és képei) kavartak fel a szó jó értelmében.


Vissza a lemezhez