JazzMa

Friss Hírek

VIRTUÓZOK ESTÉJE2018. november 14.
Jazzlista - november 10.2018. november 10.
Relax: Timeless2018. november 07.
Colin Stetson a Trafóban2018. november 05.
Játék – 2018 november2018. november 04.
KÖZÖS NEVEZŐN2018. október 31.
MAYNARD FERGUSON EMLÉKEST2018. október 23.

Lemezpolc kritika:
Loueke, Lionel - The Journey

Loueke, Lionel: The Journey 2018. október 02., Simády Béla

lionelloueke-thejourney.jpg

Lionel Loueke - The Journey (APARTÉ MUSIC 184, 2018)


Sting szerint Lionel Loueke „egyike a bolygónk legeredetibb, legfontosabb, leginspirálóbb mai  zenészeinek.”

Így érzik ezt mások is, hiszen a Police egykori frontembere mellett Wayne Shorter, Herbie Hancock, Dave Holland, Esperanza Spalding, Terence Blanchard, Charlie Haden, Chick Corea is zenésztársul választotta korábban a gitárost. És ne feledkezzünk meg a magyar partnereiről sem, hiszen közreműködött Bacsó Kristóf, Németh Ferenc és Botos Robi lemezein is.

Most egy kiadó váltás után - miután a „Gaia” című zseniális trió lemezzel a csúcsra ért a Blue Note szárnyai alatt – új lemezét már a legfőképp klasszikus zenei kiadványairól híres francia Aparté Music jelentette meg. Idén ez már a második önálló lemeze, hiszen az audiofil kiadványok specialistája, a Newvelle Records az idei, 6 vinylből álló díszdobozában az egyik LP Lionel Louke triójának (Reuben Rogers, Eric Harland) felvételeit tartalmazza, amelyeken a megszokottól eltérően jazz standard-eket játszanak. (Ez sajnos csak nagylemezen jelenik meg.)

De lássuk az új lemezt. A „Gaia” sikerében alapos szerepet játszó zenésztársak (Massimo Biolcati, és Németh Ferenc) most lényegesen kevesebb szerepet kaptak. Ők maradtak a koncertek fellépői, és ez a jazz trió a világ TOP 5 listáján rajta van. A lemez más koncepció alapján készült. Loueke felkérte a kétszeres Grammy nyertes Robert Sadin maestro-t, hogy segítsen a hangszerelés és a hangzás megfelelő kialakításában. Olyan művet szeretett volna létrehozni, ami pályafutásának összes állomásáról (Benin – Párizs – New York) idevarázsolja azokat a benyomásokat, hatásokat, amik ez idáig érték. Így aztán a francia sanzon keveredik az afrikai ritmusokkal, hogy azután valamiféle funky afro-pop legyen a vége.  Azért természetesen nem marad el a jazz sem a felfedezhető hatásokból, hiszen Loueke az egyik legjobb improvizációs készséggel rendelkező gitáros manapság. Többnyire akusztikus gitáron kíséri az énekét, de időnként hallhatjuk a már könnyen felismerhető, rá jellemző különlegesen torzított gitár hangot is. Speciális ének technikájában gyakran használja a Xhosa nyelvből származó ritmikus nyelvcsettintéseket, amitől teljesen egyedivé válik az előadás módja. Elmondása szerint ezt a dél-afrikai énekesnő, Miriam Makeba koncertjén hallotta először. Érdekes az utolsó felvétel, amely egy a capella, és a zenei utazás végén elrepít bennünket Afrikába egy gyógyulás erejéig.

A lemezen szereplő megannyi zenész is alaposan kitesz magáért. Egy-egy rövid belépőjük varázslatos hangulatot teremt, és sokat hozzáad a különböző földrészek zenei azonosíthatóságához. Talán a többieknél kiemelkedőbb John Ellis szaxofon játéka és Cyro Baptista ütőzése.

Egy remekmű született, ez nem kétséges, ezután csak az marad kérdés, hogy végül is ki az „afrikai Sting”? Richard Bona vagy Lionel Loueke?

Hivatalos videó:

https://www.youtube.com/watch?v=rI3S_CkJCMo&feature=youtu.be

A zenészek:

Pino Palladino bass
Cyro Baptista percussion
John Ellis soprano saxophone
Vincent Ségal cello
Patrick Messina clarinet
Mark Feldman violin
Massimo Biolcati bass
Ferenc Nemeth percussion
Étienne Charles trumpet, percussion
Dramane Dembélé peul flute
Christi Joza Orisha percussion
Robert Sadin soundscape

Track lista:

  1. Bouriyan
  2. Molika
  3. Bawo
  4. Vi Gnin
  5. Mandé
  6. Kába
  7. Dark Lightning
  8. Vivi
  9. Hope
  10. Gbê
  11. Gbêdetemin
  12. Guira
  13. Okagbé
  14. Reflections on Vi Gnin
  15. The Healing

Lionel Loueke - The Journey (APARTÉ MUSIC 184) 2018. szeptember 28.



Sting szerint Lionel Loueke „egyike a bolygónk legeredetibb, legfontosabb, leginspirálóbb mai  zenészeinek.”

Így érzik ezt mások is, hiszen a Police egykori frontembere mellett Wayne Shorter, Herbie Hancock, Dave Holland, Esperanza Spalding, Terence Blanchard, Charlie Haden, Chick Corea is zenésztársul választotta korábban a gitárost. És ne feledkezzünk meg a magyar partnereiről sem, hiszen közreműködött Bacsó Kristóf, Németh Ferenc és Botos Robi lemezein is.

Most egy kiadó váltás után - miután a „Gaia” című zseniális trió lemezzel a csúcsra ért a Blue Note szárnyai alatt – új lemezét már a legfőképp klasszikus zenei kiadványairól híres francia Aparté Music jelentette meg. Idén ez már a második önálló lemeze, hiszen az audiofil kiadványok specialistája, a Newvelle Records az idei, 6 vinylből álló díszdobozában az egyik LP Lionel Louke triójának (Reuben Rogers, Eric Harland) felvételeit tartalmazza, amelyeken a megszokottól eltérően jazz standard-eket játszanak. (Ez sajnos csak nagylemezen jelenik meg.)

De lássuk az új lemezt. A „Gaia” sikerében alapos szerepet játszó zenésztársak (Massimo Biolcati, és Németh Ferenc) most lényegesen kevesebb szerepet kaptak. Ők maradtak a koncertek fellépői, és ez a jazz trió a világ TOP 5 listáján rajta van. A lemez más koncepció alapján készült. Loueke felkérte a kétszeres Grammy nyertes Robert Sadin maestro-t, hogy segítsen a hangszerelés és a hangzás megfelelő kialakításában. Olyan művet szeretett volna létrehozni, ami pályafutásának összes állomásáról (Benin – Párizs – New York) idevarázsolja azokat a benyomásokat, hatásokat, amik ez idáig érték. Így aztán a francia sanzon keveredik az afrikai ritmusokkal, hogy azután valamiféle funky afro-pop legyen a vége.  Azért természetesen nem marad el a jazz sem a felfedezhető hatásokból, hiszen Loueke az egyik legjobb improvizációs készséggel rendelkező gitáros manapság. Többnyire akusztikus gitáron kíséri az énekét, de időnként hallhatjuk a már könnyen felismerhető, rá jellemző különlegesen torzított gitár hangot is. Speciális ének technikájában gyakran használja a Xhosa nyelvből származó ritmikus nyelvcsettintéseket, amitől teljesen egyedivé válik az előadás módja. Elmondása szerint ezt a dél-afrikai énekesnő, Miriam Makeba koncertjén hallotta először. Érdekes az utolsó felvétel, amely egy a capella, és a zenei utazás végén elrepít bennünket Afrikába egy gyógyulás erejéig.

A lemezen szereplő megannyi zenész is alaposan kitesz magáért. Egy-egy rövid belépőjük varázslatos hangulatot teremt, és sokat hozzáad a különböző földrészek zenei azonosíthatóságához. Talán a többieknél kiemelkedőbb John Ellis szaxofon játéka és Cyro Baptista ütőzése.

Egy remekmű született, ez nem kétséges, ezután csak az marad kérdés, hogy végül is ki az „afrikai Sting”? Richard Bona vagy Lionel Loueke?



Hivatalos video:

https://www.youtube.com/watch?v=rI3S_CkJCMo&feature=youtu.be

A zenészek:

Pino Palladino bass
Cyro Baptista percussion
John Ellis soprano saxophone
Vincent Ségal cello
Patrick Messina clarinet
Mark Feldman violin
Massimo Biolcati bass
Ferenc Nemeth percussion
Étienne Charles trumpet, percussion
Dramane Dembélé peul flute
Christi Joza Orisha percussion
Robert Sadin soundscape

 

Track lista:


  1.  Bouriyan
  2.  Molika
  3.  Bawo
  4.  Vi Gnin
  5.  Mandé
  6.  Kába
  7.  Dark Lightning
  8.  Vivi
  9.  Hope
  10.  Gbê
  11.  Gbêdetemin
  12.  Guira
  13.  Okagbé
  14.  Reflections on Vi Gnin
  15.  The Healing

Vissza a lemezhez