JazzMa

Friss Hírek

PARÁDÉS VISSZATÉRÉS2018. szeptember 17.
KÁOSZT IGÉRT, BÉKÉT HOZOTT2018. szeptember 14.
GITÁRFENOMÉN A BJC-BEN2018. szeptember 13.
Jazz az árkádok alatt2018. szeptember 10.
Neumann Balázs: Faith2018. szeptember 10.
Bende Zsolt: Cycle of Change2018. szeptember 05.
SZÜLETÉSNAPI JAZZÜNNEP 2018. szeptember 04.
BALÁZS JÓZSI 402018. augusztus 28.
A CSÜTÖRTÖKI HÁZIGAZDA2018. augusztus 25.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Lemezpolc kritika:
The Nels Cline 4 - Currents, Constellations

The Nels Cline 4: Currents, Constellations 2018. június 08., Kolta Péter

nelscline4-currents-constellations.jpg

The Neils Cline 4: Currents, Constellations (Blue Note 2018)

Neils Cline új lemeze nagyon izgalmas, modern, kiegyensúlyozott, folyamatosan fenntartja a hallgató figyelmét. A gitáros sok műfajban megfordult már: játszott jazz, punk, alternatív rock csapatokban is, saját munkái mellett pedig a Wilco zenekar tagja. Jellemző rá a kísérletezés, az effektezett elektromos gitárhang.

A felvételen Neils Cline vendége a fiatal amerikai gitáros, Julian Lage. Korábban már játszottak duóban. „Mi lenne, ha magunkhoz vennénk egy ritmusszekciót” – tették fel maguknak a kérdést, a válasz pedig az új lemez a Blue Note kiadásában. Julian Lage sokszor játszik együtt Scott Colley dobossal (Gary Burton zenekarában és saját triójában), aki viszont korábban Tom Rainey nagybőgőssel muzsikált rendszeresen. Így alakult ki a felvételen hallható kvartett.

Az album egy húsbavágó, disszonáns akkorddal hozza zavarba a hallgatót, ami után dobszóló indul. Az első dal sok szempontból jellemzi a lemez egészét: a rövid, pár ütemes részből álló témákat többnyire egy harmóniára épülő gitárszólók kötik össze. A két gitáros sokszor egyszerre játszik, üldözi, hergeli egymást vagy épp teret ad a másiknak és szépen támogatja annak játékát. Neils és Julian a ritmikában és a többszólamú improvizációban is keresi az izgalmat, mindvégig nagyon tartalmasak, érdekesek. A közel tiszta és a crunch gitárhangzás összjátéka nagyon passzol egymáshoz. Mintha Jimmy Page és Jim Hall játékát gyúrnánk össze. Kellően dallamos, olykor szellős, aztán hirtelen megindul és a klasszikus rock korszakot idéző energiával gurulnak elő a témák.

Két dalban néhány röpke ütem erejéig hagyományosabb, bebop és swing jellegű témák szólalnak meg. Mielőtt azonban beleélné magát a hallgató, Brecht módjára vízbe folytja a zenekar a swinget és nyolcados rock zúzással téríti el a naiv közönséget.

Helyet kapott a lemezen pár ballada is. Az egyik (As close as that) Ralph Towner „Distant Hills” című darabjára emlékezteti a szerző és szólista Neils Cline-t, akit Julian Lage gyönyörűen és alázatosan kísér. Egy másik lassú tételben is hasonló a felosztás: Neils szólózik, Julian kísér, helyenként pedig uniszónóban témát játszanak.

A lemez kódája közelmúltban elhunyt zenészeknek, köztük John Abercrombie-nak állít emléket – ez is egy csodaszép ballada.

A ritmusszekció elképesztő sodrással, lendülettel játszik és a szólisták tökéletes partnerei. Amikor azok szabadon repkednek, ők stabilan hozzák az alapot, ahol pedig helyet kapnak, ott rögtön szabadjára eresztik magukat és bátran elrugaszkodnak a kötöttségektől.

A dalok nagyon jól építkeznek, a groove-ok, témák, azok felrakásai átgondoltak, mégis spontán hatást keltenek. Az album felépítése tökéletes és nagyon jól szól, a hangmérnökök is szép munkát végeztek.

1. Furtive (Nels Cline)

2. Swing Ghost '59 (Nels Cline)

3. Imperfect 10 (Nels Cline)

4. As Close As That (Nels Cline)

5. Amenette (Nels Cline)

6. Temporarily (Carla Bley)

7. River Mouth (Parts 1 & 2) (Nels Cline)

8. For Each, A Flower (Nels Cline)


Nels Cline - gitár
Julian Lage - gitár
Scott Colley - bőgő
Tom Rainey - dob



Vissza a lemezhez