Villanófény és Medvetánc
A Tatabányai DzsesSzerda koncert sorozat 65-ik, egyben szezonzáró estjének vendége a Barabás Lőrinc Quartet volt, főképp egy helyi műfajkedvelő lelkes támogató gesztusának köszönhetően. A bevezetőben a szervezők egyike, Pleier Tamás illően megemlékezett a nemrég váratlanul az égi koncertmezőkre távozott újságíróról, Veizer Tamásról ki a jazzz helyi eseményeiről a sajtóban évtizedek óta híven tudósított.
A választott cím a koncert során elhangzott tizenöt szerzemény első és utolsó (ráadás) darabját jelenti. A lokális recenzor időben jelezte, hogy legnagyobb sajnálatára megjelenni nem tud, ekképp gyönge vállimra testálódott eme alkalmi szerep. Mivel – szégyen ide-szégyen oda, a BLQ zenei munkásságát nem ösmervén, a világhálón tájékozódván igyekeztem fölkészülni, nosza meghallgattam két CD-jüket. Ezek után – mitagadás – némi fönntartással tekintettem a koncert elé. Mely attitűd, hogy kissé előre szaladjak, hamarost köddé foszlott, amint egymás után sorjáztak a zeneszámok. (Itt kék következnie a nagyra becsült recenzor sokszor idézett mondásának, hogy „az élő zenét…” de úgy-e, folytatnom se kell…)
Lőrinc, miután bemutatta zenésztársait ( Cséry Zoltán - billentyűs hangszerek, Herr Attila – basszusgitár, és Nagy Zsolt - dob ), elmondta, hogy elsősorban második, idén megjelent „Other Than Unusual”, illetve az első, „Beardance” címet viselő fényes korongjukon helyet kapott szerzemények hangzanak majd föl.
Általánosságban mondható (hallható), hogy a zenedarabok viszonylag rövid lélegzetűek, sodró lendületűek, a négyes minden tagja szólóinak tág teret engedőek voltak, és átsütött rajtuk a több éves összeszokottság. Nagyon jó volt látni arcukon, egymásra mosolygásaikon és gesztusaikon a közös játék örömét. Bőviben voltunk az elektronikus hangzásoknak, effekteknek, visszhangosításoknak, amelyek azonban egyáltalán nem vontak le semmit ebből a modern és fiatalos hangzásból. Cséry Zoltán például nem kevesebb, mint négy Korg masina billentyűzetét bűvölte. Bár a zeneiskola villamos hálózata kezdetben mintha sokallotta volna a tán e térben szokatlanul sok elszívott energiát, mert a terem világítása elsötétült, villogott, de végül megemberelte magát. A zenei folyam előre haladtával – ahogy az lenni szokott- a zenészek egyre jobban tűzbe jöttek és remek szólók bontakoztak ki. Az említett lendület kissé mérséklődött a Lőrinc által „kakukktojásként” aposztrofált „Macskakő” című darab ritmusaiban, hogy aztán visszazökkenjen a megszokott kerékvágásba.
A hálás taps nyomán élvezhettük az indián zene által ihletett ráadás számot, az első CD címadó szerzeményét, a „Beardance”-et. Melynek egyre gyorsuló ritmusa szinte a pódium elé idézte egy szinte az extázisig fokozódó indián tánc illúzióját – ahogy az épp lecsengett zenei élménytől csillogó szemmel mondta egy kedves BLQ-rajongó hölgy.
Ez a koncert méltó lezárása volt a DzsesSzerdák 2017/18-as szezonjának. Az új szezon ősszel veszi majd kezdetét.
Mivel nem minden szám címe hangzott el, kérésemre a zenekar vezetője, Barabás Lőrinc iderótta a listát füzetembe, álljék itt mintegy mementóul.
