DOBOSGÁLA HUSZONHARMADSZOR!
Jobban örültem volna, ha ezt a cikket más írja a rendezvényemről, hogy a saját ló dícséretét elkerüljük, dehát nem akadt más, a ló pedig valamiért olyan jól futott, hogy bárkitől megérdemli az elismerést.
Az idei dobosgála minden ízében rendhagyó volt. Tervezett átépítése miatt eljöttünk állandó helyünkről, a ceglédi Sportcsarnokból a Kossuth Művelődési Központ színháztermébe. Maratoni dobosverseny helyett egy elegáns műsort terveztünk, mellyel a 101 évvel ezelőtt született BUDDY RICH emlékét idéztük. A világ valaha élt legnagyobb dobosát félelmetes energia, ördögi sebesség és tökéletes precizitás jellemezte. Játékával iskolát teremtett és történelmet írt.
A Budapest Jazz Orchestra vállalta, hogy megszerzi az eredeti kottákat, és erre az alkalomra a Buddy Rich bigband bőrébe bújik. A főhős megszemélyesítésére egy kiváló dobost találtunk a New York-i Daniel Glass személyében, aki nemcsak elkötelezett híve az amerikai jazzdobolás kutatásának, de kitűnő stílusparodista is.
A színpadra három hasonló szerelés került a Dobmúzeumból, melyeket Buddy különböző életszakaszaiban használt. Egy 1920-as Ludwig, amivel hatévesen körbeutazta Amerikát, egy 1954-es WFL és egy 1972-es gyártású Slingerland. Daniel készített egy vetített képes összeállítást Buddy pályafutásáról, ami a színpad szélességű kivetítőn Garami Gábor lendületes narrációjával sokat hozzá tett a zenéhez.
A BJO tapasztalata, felkészültsége, a swing korszak és a modern bigband atmoszféra garancia volt arra, hogy a közönség elejétől végig szeretni fogja a produkciót. Ámulatba ejtő modulációk, váratlan ritmustörések, az improvizációk után kirobbanó tapsok jellemezték többek között a „Mercy, Mercy, Mercy”, vagy a zenei bravúrnak is beillő West Side Story számok Buddy Rich feldolgozásait. Ehhez ráadásként jött Daniel Glass fegyelmezett, pontos (soha nem hivalkodó) játéka, amitől az egész egetlen nagy élménnyé állt össze.
Hatodik éve van jazzénekesnő a Dobosgálákon. Idei vendégünknek, Urbán Orsinak is sikerült csodálatos mezzo hangjával elvarázsolnia közönségét, ami különösen a latin „Besame mucho” című számban teljesedett ki.
Feltétlenül említést és köszönetet érdemel a nagyszerű hangzásért Monori Gergő, az est hangmérnöke. A Dobosgála műsorát a már elmaradhatatlan ütőhangszerkiállítás keretezte az emeleti galérián.
Daniel Glass a koncertet követő vasárnapi napját Cegléden, a Dobmúzeumban töltötte.
