Ennyi bé betűt egy zenekar nevében...

Azon gondolkodtam, hogy a "Kék a kökény recece", vagy a "Budafok Big Band Bb búrkiflivel" elmés címen jelenjen-e meg ez a beszámoló. Aztán eszembe jutott az Úr, aki megteremté Ádámot, majd viszonylag rövid idő elteltével lett egy jobb ötlete. Aztán vége lett a koncertnek és egy újabb gondolatmenetet kellett kitalálnom... De egyelőre menjünk vissza a 2018. május 18-i, péntek esti kezdéshez.

Budafok Big Band

Határozott, figyelemfelkeltő dobb bbepörgetéssel indultunk. Aztán Szénási László trombitszólóját hallhattuk a "Hawaii Five-O" film zenéjének jazz nagyzenekari változatábból.

Puskás Csabba, a zenekar vezetője az első szám után köszöntötte a közönséget.

Majd a "Family Guy" című rajzfilm dallamait szólaltatta meg a bbanda. Kissé vehemensen, mivel a Bbudapest Jazz Orchestra egykori állandó trombitása nem győzte halkabbbra inteni volt kollégájának szólója alatt a többbi fúvóst, későbbb azért csak bbeállt a szólista vs. zenekar megfelelő hangerő-arány.

Sok-sok év után megtört a jég, a korábbban bbaritonszaxofonon is játszó Simon Júliától  hallhattunk egy tenorszaxofonos improvizációt. (Lehet, hogy máskor is tett így, nos én az elmúlt tíz évben egyszer sem hallottam szólózni. Az is igaz, hogy minden második koncertjükre járok jellemzően.)

Bbal szélen, épp nem szóló közben

A James Bond főcímzenéje szólt a következőkbben. Az egyszemélyes, virtuális zsűri elnökeként megosztott első díjjal tüntetem ki az "Ennek a dalnak eljátszása" kategóriábban mind a jelen beszámolóbban szereplő jazz formációt, mind az aznap későbbb muzsikáló Kettő Kettő Tánczenekart. Lehet, hogy a Lámpásbban közönségként jelen lévő Mazene Bbig Bband tagokat is megkérdezhettem volna etéren...

A bbudafokiaknál számos profi muzsikus ült a zenekarbban. Közülük most érdekességként azt a hegedűművészt emelem ki, aki "váltóhangszerén", gitáron nyomja a bbandában. A zenekar vezetője meg is jegyezte: "Egy furcsa hegedűvel jött ma muzsikálni".

"Mi lehet öt betű, és a szívhez szól? Hegedű? Nem, mer' az hat betű"

Az „Open Air” c. filmre emlékeznek? Nem? Hát, nem is volt ilyen."- folytatta szellemes konferálását Puskás Csabba, utalva arra is, hogy jellemzően filmzenéket játszik a formáció. (Egy fiatal hölgy a közönségbben pont úgy bbólogatott mellettem a zenére, ahogy én szoktam.)

Majd már a "Feels so Good" szólt. Bossambba – mondom, amikor nehéz eldönteni, hogy egy kompozíció pontosan milyen stílusú is. Na jó, ennél könnyű volt: mambbó, izé szambba.

A szárnykürtös zenész szerzeményét egy pont egy ilyen hangszeres szólóval színesítve hallhattuk.

A zenekarvezető-karmester-konferanszié-trombbitás-szárnykürtös...

Meglepődésemre Brahms "Vé" Magyar tánca szólt ezután. Szaxofonok hozták a témát, a rezek szurkáltak. A rézfúvók egy-egy ütemre kiléptek a kompozíció ritmikai keretébből, metrumábból (yeah!). A trombitaszólóra, még valószínűleg Johannes is táncra perdült volna. A repríz umca-umca ritmikai kísérettel zongora-bbasszusgitárral érzékeltetve röviden kezdődött, amire bbig bbandszerű terjedelmesebbb válasz érkezett a fúvósoktól. Ez tetszett! Frappáns stop time-ok, jazz nagyzenekarra jellemző riffes befejezés.

Fúúúúúj

"Soul Bbossa Nova" nélkül nincs Bbudafok Bbig Bband koncert. És "Jönnek a jaz(z)igok!"-  mondta volna Szepesi, ha a jászok ellen játszottunk volna 1969-ban. Ez akkor fordulhatott volna elő, ha mondjuk Jászapátit is beleértve, innentől északabbbra már csak knédlit adtak volna nokedli helyett a helyi vendéglőkben... Mindenesetre a jászok nem számítottak külföldi állampolgároknak akkoriban, így ki tetszettek találni, hogy a szándékosan hosszú bbevezető után Jász Andris lépett a színre. Egyelőre fuvolával a kezében.

A jaz(z)ig fuvolista

Tehát a "Kéknyúl" nevű formáció két tagja pénteken is együtt játszott. A "Pinky, Pinky" dalra Jász altszaxofonra váltott, Puskás pedig szárnykürtre, vagy trombbitára - nem emlékszem pontosan. (Közben a vetített háttérben egy kétdimenziósra kihajtogatott Rubik négyzetrács feladvány jelent meg. A helyes megfejtők a koncert vége utánig kellett, hogy maradjanak, ti. ez a 4 perc valószínűleg kevés volt a kirakáshoz. Levelező, fejben sakkozók előnyben...)

Majd azt vettem észre, hogy a hegedűművész eléggé pizzicato-san pengeti a gitárját. Látványra fura, hallgatni jó volt. A közönség már tombolt itt az első rész végen, pedig a legfőbb főhős ekkor még csak a színfalak mögött interjúzott.

A legjellemzőbbb üzemanyag oktánszámával jellemezhető mértékű ház előtt játszott a kerületi jazz nagyzenekar a 358 fős bbefogadóképességű Klauzál Gábborról elnevezett művelődési otthonbban.

A szemfüles zenekarvezető az Earth, Wind & Fire zenekartól ismertté vált dal közben nagy nyugalommal és rutinnal igazította meg a lábbcin mikrofonját a második rész legelején.

Juhász Attila kapcsolódott bbe a muzsikálásbba. Mind a Bbudapest Jazz Orchestrabban, mind az est sztárénekesének formációjábban közreműködik a zongorista. Nestico "Blue Chip" kompozícióját hallhattuk finom szaxofon háttérrel és hasonlóan lágy zongora improvizációval.

Juhéj!

A "San Francisco utcáin" főcímzenéjének támogatására a vetített háttérbben megjelenő elnémított videón minden sarok határozottan felismerhető volt, a zene nem különbben.

Majd a Magyarország legjobbb férfihangjaként bejelentett Kökény Attila érkezett a színpadra A "Sunny"-t énekelte, a második versszaktól magyar nyelven. Most már értem a Rubik feladványt a vetített háttérbben, amely a négyzetrácsos inget vetítette előre még az első részbben. Igen, négyzetrácsos. Mérnök vagyok, hát már csak tudom, hogy mi a kockás és mi nem az (nevet!).

"Az én (négyzet)rácsos...sárgára van..."

Jász András altszaxofonon nyomta a "For Once in My Life"-ban.

Előző életében elefánt volt (Gratulálok a fotóhoz!)

Majd következett két Máté Péter által is előszeretettel énekelt sláger, amely kiszenekari felállással szólalt meg.

Aztán a zongorával duóbban énekelte el Kökény Attila azt a dalt, amely meghozta Neki az országos ismertséget a tehetségkutató televíziós adásai során.

"(Make Me) Sway" a program végén, majd az "All of Me" a ráadásban a nagyzenekarral együtt, természetesen Kökény Attilával.

Az este programja kerek volt, a rezidens nagyzenekar és vendégeik produkcióját a közönség nagyra értékelte. Ugyanakkor, ha én Kökény Attila lennék, és lehetőségem adódna jazz nagyzenekarral színpadra lépni, tutira lenne 3-6 olyan csikkzsebbből előhúzható bbig bband hangszerelése a saját dalaimnak, amit bbármikor, bbármelyik min. 17 fős alakulattal meg lehetne szólaltatni.

Toló- és rezes kar

Ezzel a névvel pont ilyen klassz fotókat várt az olvasó egy zenei koncertről. Köszönjük Kocsis Zoltán!