JazzMa

Friss Hírek

JANIS IN JAZZ2018. május 16.
Egy amerikai az Opus-ban2018. május 13.
Ágoston Béla: Summaya2018. május 10.
Wollny, Michael: Oslo2018. május 09.
Duni, Elina: Partir2018. május 08.
XI. BODAJKI JAZZ TÁBOR2018. április 15.

Lemezpolc kritika:
Misch, Tom - Geography

Misch, Tom: Geography 2018. április 22., Csapó Krisztián

tom-misch-geography.jpg

Tom Misch – Geography (Beyond the Groove)


22 évesen a New York-i Billboard Jazz Albums lista második helyén indítani egy debütáló albummal? Mindenképp elismerésre méltó! (Már pedig ez történt 2018. április 21-én!)

Tom Misch egy tehetséges fiatal londoni gitáros/producer, aki néhány éve elkezdte Soundcloud-ra feltöltögetni a saját zenéit, majd egész népes rajongótáborra tett szert. Egy évet járt a londoni Trinity College jazz gitár szakára, ezen kívül főleg autodidakta módon képezte magát, a tehetsége viszont kiemelkedő, nagyon jó ízléssel keveri a jazz, a hip hop, a soul és az elektronikus műfajokat.

Egy egyik vele készült interjút olvasva kiderül, hogy a zenei világára Robert Glasper és John Mayer voltak a legnagyobb hatással, ami hallatszik is. Az albumon vannak akusztikusabb hangzású dalok, mint a lírai hangvételű "Man like You", amiben előszeretettel használja a vonósokat is, jónéhány track viszont inkább elektronikus alapra épül, mint a "Disco Yes".

A latin zene elemeiből építkező "It Runs to Me" című dalban a népszerű De La Soul is közreműködik, de vannak más különleges vendégek is a lemezen, mint például a "Lost In Paris", ahol Goldlink vendégszerepel. Utóbbi dal esélyes arra, hogy az egyik legnépszerűbb legyen az albumról.

Rövid feldolgozás készült Stevie Wonder "Isn't She Lovely" című dalából, a másfél perces track csak két gitár sávból áll, némi tömegközlekedési zajjal kiegészítve. Inkább közjátékként értelmezhető, mint önálló track-ként.

A "Tick Tock" beszédes címe a dalt végigkísérő ketyegésre utalhat, 1:18 tájékán dupla tempóra vált az acid jazz szerzemény, tetszik az alap és az is, hogy szépen építkezik, majd a végére megnyugszik, de hiányolok egy hangszerszólót, vagy témát.

Vokális dal a "We've Come So Far", ahol a dalszöveget nem cifrázta túl a szerző, a cím ismétlődik számtalanszor. Kellemes harmóniavilág, itt is kevésből felépül, majd ugyanúgy tovatűnik a végére. Jó az alapkoncepció, de talán ez a dal is elbírt volna még némi izgalmat.

A számok közül szemezgetve érdekes darab még a "You're on My Mind". Az akusztikus gitár alappal induló track akkor válik teljessé, amikor a soulos alap megérkezik. Ebben végre kap egy gitárszólót a jazzkedvelő zenehallgató.

Vegyes érzéseim vannak az albummal kapcsolatban. Összességében jó, vannak nagyszerű ötletek és kifejezetten jól sikerült dalok, ilyen a '70-es évek funk-pop világát idéző "Cos I Love You", vagy a személyes kedvencem, a "South of the River".

Biztos, hogy nem utoljára hallgattam, a bennem lévő zenekedvelő kifejezetten szereti. A bennem lévő zenésznek viszont időnként van hiányérzete, talán lett volna még hely és lehetőség izgalmasabbá tenni itt-ott a hangszerelést, és ha már a jazz kategóriába került a lemez, jó lett volna még gazdagon meglocsolni szólókkal is.

Most megint elolvasom az első két mondatomat, megemelem a kalapomat, teret engedek a bennem lévő zenekedvelőnek, és újra elindítom a lemezt.

https://soundcloud.com/tommisch



Vissza a lemezhez