JazzMa

Friss Hírek

BÚCSÚZUNK - egy időre!2024. április 29.

Lemezpolc kritika:
Kuroda, Takuya - Rising Son

Kuroda, Takuya: Rising Son 2014. március 09., Tettamanti Tamás

takuya-kuroda-rising-son.jpg

Takuya Kuroda – Rising Son (Blue Note – Universal Hungary)


Amikor először a kezembe vettem Takuya Kuroda lemezét Maloschik Robitól, némi prekoncepcióval tekintettem az album kissé közhelyes borítójára: trombitás trombitával… A CD-tok füzetkéjébe lapozva sem találtam semmi meglepőt. A hangzóanyag meghallgatása is csalódás volt, ám az már nagyon is pozitív jellegű.

Bár a 34 éves (1980. február 1.), japán születésű trombitás már három szerzői lemez kiadásán van túl, egyértelmű, hogy a Blue Note fémjelezte album számára az igazi áttörés. Különösen nagy teljesítmény ez a nem túl könnyű előzményeket és a jazz zene világának jelenét tekintve. A már 10 éve Brooklyn-ban élő Kuroda nyelvismeret és kapcsolatok nélkül érkezett New Yorkba. Mondhatni a „nulláról” küzdötte fel magát a Blue Note kiadású albumig. A debütáló lemezének címe ennek megfelelően egy találó szójáték: „Rising Son”.

A lemezt felrakva azonnal egy „Roy Hargrove-os” utóérzés kerülgeti az embert. De félreértés ne essék, ez itt nem a szokásos lemezkritikai szöveg kötelező negatív megjegyzése akar lenni. Ez inkább egy jóleső utóérzés, ami számomra alapvetően két dolgot jelent e lemez kapcsán: a zene nagyon „cool funk”, a trombitahang pedig simogatóan telt.

Azt hiszem a lemez legfőbb erénye a lazaság. Nincs erőlködés, nincs megfejtés, csak őszinte mesélés. Ilyet mindig öröm hallgatni. Olyannyira, hogy a zene meghallgatása után az ember hajlandó akár egyből újraindítani a CD-t, ami - valljuk be - nem minden jazz lemeznél fordul elő.

A lemezen közreműködő zenészek a hangszerek szempontjából is igen jól lettek kiválogatva. A szokásos ritmusszekciót a lebegős hangzású Rhodes elektromos zongora és harsona egészíti ki, ami nagyon jót tesz a lemez hangzásvilágának. A közreműködő zenészek: Nate Smith - dobok, Solomon Dorsey – basszusgitár, Kris Bowers - Rhodes, Corey King - harsona, Lionel Loueke - gitár.


Az albumról végül csupán egy - a nekem legtöbbet elmondó felvételt – szeretném kiemelni. Ez a lemez második száma, a Takuya Kuroda által szerzett „Afro Blues”, ami egy igen találó muzsika. A japán dob effektekkel a szám indulása Japánba kalauzol bennünket, de pár pillanat múlva már az afro beat hatása alatt bólogatunk. Könnyed cool téma, mesélős, izzadságmentes hangszeres szólók. De jó!... A többi szám elemzését bízzuk a kedves hallgatóra!


Az Afro Blues című szám meghallgatható itt:

https://soundcloud.com/bluenoterecords/takuya-kuroda-afro-blues


Vissza a lemezhez