Világsztárok Magyarországon - Esperanza Spalding Trio (2006. szeptember 16. - IV. MOL Jazz Fesztivál-Közraktár Sátor)
2026. március 29., Szakáll Norbert
Közel 5 évi szünet után újraindítottam a Világsztárok Magyarországon sorozatot! – A szerk.
A mára már 5 Grammy-díjjal büszkélkedő Esparanza Spalding első magyarországi fellépése 2006. szeptember 16-án volt Budapesten, ahol a IV. Mol Jazz Fesztivál keretében, a Közraktár Sátor színpadon lépett fel triójával.
Az akkor még mindössze 22 éves bőgős és énekes tehetség, Leo Genovese argentin származású zongoristával és Rochelle Lyndon amerikai dobossal szerepelt nálunk.
Az ír és afroamerikai gyökerekkel rendelkező Esperanza zenei tehetsége nagyon korán megmutatkozott, öt éves korától tanult hegedülni, játszott klarinéton, oboán, végül a bőgő mellett döntött, ami már önmagában is figyelemreméltó egy kistermetű, fiatal hölgytől. Első nyilvános fellépése 15 évesen volt, egy Portland-i blues zenekarral, két évre rá, már a bostoni Berklee School of Music hallgatója lett, majd 20 évesen a világ első számú jazz művészeti iskola oktatójának választották.
Bevallom a fesztivál aznapi koncertjeire nem kimondottan Esperanza triója miatt látogattam el, hiszen abban az időben róla szinte alig lehetett hallani valamit Európában, csupán a műsorfüzetben, plakátokon látható fotó és rövid ismertető állt rendelkezésünkre.
Az aznapi fellépők sorában, mint Szakcsi Lakatos Béla, Gerard Presencer a brit trombitás, és a szintén trombitás Tomasz Stańko Quartet beillesztve debütált a fiatal amerikai muzsikus triója.
Esperanza Spalding már a színpadra lépése első pillanataiban elvarázsolta a közönséget bájos megjelenésével, érezhetően kimunkált bőgőjátékával és nem kevésbé sajátos énekhangjával. Énekstílusa nem elsősorban szövegcentrikus, helyenkét scat, hangját inkább hangszerként kezeli, ritmusokban gazdag, az adott dallamhoz illeszkedő előadásmódban használja.
Hallottunk már hasonlót korábban is a „nagy elődöktől” Billie Holiday, Ella Fitzgerald, de ilyen nagyon fiatal, törékeny „kislánytól”, aki még ráadásul csodálatosan bőgőzik közben, mindenképp unikálisnak számított.
Mint említettem, a 20 évvel ezelőtti élmények, már részben elhalványultak, de minden bizonnyal a szintén abban az évben megjelent „Junjo” című lemezének anyaga alkotta a repertoár gerincét.
https://www.youtube.com/watch?v=F_PyqGaTB9k&list=PL7C1B76F0DAFC7DAA&index=2
A trió másik két tagja hasonlóképpen kiváló tehetséggel bíró művészek voltak, minek következtében egy nagyon egyedi hangzású, magas színvonalú koncertélményben volt részünk. A számok közötti és a koncert végét követő hangos ováció azt jelentette, hogy Esperanza-t a budapesti közönség mihamarabb visszavárja és minden bizonnyal sokat fogunk még hallani róla. A koncertet követően a backstage-ben a magyar jazz muzsikusok és a szakma egyéb képviselői sorban álltak, hogy a művésznővel pár szót válthassanak. Stílusa, muzikalitása, előadásmódja, a zene iránti és zenésztársaival szemben tanúsított alázata mindenkiben elismerést váltott ki.
Esperanza Spalding-nak azóta legalább 11 önálló lemeze jelent meg, együtt játszott szinte mindenkivel, aki számít a szakmában: Wayne Shorte-rrel, Herbie Hancock-kal, Jack DeJohnette-tel, Pat Metheny-vel, Stevie Wonder-rel, vagy éppen Prince-szel. Fellépett többször az Oscar gálán, a Fehér Házban, stb…
Mivel Esperanza még csak az idén október 18-án lesz 42 esztendős, várhatóan még számos zenei élménnyel fog megajándékozni bennünket.
Zenei és pedagógiai munkásságát 2020-ban Grammy-díjjal jutalmazták.
