DEBRECEN FELÉ, FÉLÚTON
Csütörtökön a Rákóczi út 15. szám alatt található Szlovák Intézetben adott ingyenes koncertet a Lukáš Oravec Quartet. A Zsolnán született trombitás és szárnykürtös zenekarvezető többször is járt nálunk. Különböző formációkban láthattuk őt amerikai világsztárokkal, egykori és mostani honfitársaival (azaz cseh és szlovák zenészekkel), valamint a V4, a visegrádi négyekbe tartozó magyarokkal és lengyelekkel is játszani két fővárosi fellegvárunk, a Budapest Jazz Club és az Opus vendégeként. Kvartettjében Kálmán Oláh, azaz a mi Kálcsink billentyűzött, de a cseh bőgős, Tomáš Baroš, és a szlovák dobos, Marián Ševčík szintén régi jó ismerősei a hazai jazztábornak.
A Lukáš Oravec Quartet 2012 elején alakult, és azonnal felkeltette a jazzkedvelők figyelmét. Azóta Európa szerte rangos klubok és fesztiválok rendszeresen visszahívott vendégei. Lemezeiken gyakran olyan amerikai vendégszólisták szerepelnek, mint a nálunk is fellépett Benito Gonzalez, Rick Margitza, Vincent Herring és Bob Mintzer. Az utóbbi a Radio Head Award 2017 díjra jelölt „Ali” című albumon játszott, melynek megjelenéséhez felhívásunkra talán hazánkból is érkezett némi anyagi segítség.
Az este hatra hirdetett koncert előtt rövid, de tomboló vihar söpört végig Budapesten, szerencsére legtöbben még előtte megérkeztek, de az épp úton lévők kedvét sem szegte a lezúduló eső, teltház várta a zenészeket. Kálcsi helyben volt, hárman aznap érkeztek Budapestre, hogy pénteken Debrecenbe utazzanak a Bor- és Jazznapokra. Lukáš ezt a kis időt sem akarta tétlenül tölteni fővárosunkban, tanítani való szervezőképességének és találékonyságának köszönhetően így jött létre ez a koncert.
Végig saját kompozíciókat, címkéjét tekintve modern kreatív, progresszív jazzt hallottunk, néhány régebbi és a most készülő albumról válogatva. Míves szerzeményeket, virtuóz szólókat. Bevallom, tartottam attól, hogy Debrecen fele félúton kissé hakni ízű lesz a produkció. Minden intézet, kulturális központ ingyenes rendezvényeinek megvan a visszajáró törzsközönsége. Most is ők voltak többségben. Tisztelem őket, mert többségük kultúrára vágyó idős ember, olyan, aki nem engedheti meg magának a belépők árait. Nem jött össze igazi jazzközönség, a számok végén kifejeződött a tetszésnyilvánítás, de a szólók után nem jöttek a doppingoló tapsok. A kvartett mind a négy muzsikusának becsületére mondva, közbülső taps dopping nélkül is, végig apait-anyait beleadva játszottak, hírnevükhöz méltóan. Lukáš Oravec társait pénteken már a Nagyerdő színpadán valószínűleg igaz jazzközönség fogadta, és ha a szólók után is felzúgtak a tapsok, bele sem merek gondolni, micsoda sikert arattak.
