JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2019. október 22.
Ferenc Németh is calling2019. október 19.
JAZZTESZT A BULINEGYEDBEN2019. október 17.
Coltrane, John: Blue World2019. október 16.
GELEM GELEM2019. október 15.
Jazzeste a Fonóban2019. október 14.
Harcsa Veronika is calling2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
JazzUp – Kovács Tamás2019. október 10.
SZEZONNYITÓ HAZAI PÁLYÁN2019. október 08.
REMÉNY2019. október 04.
Az év fiatal jazz-zenésze V.2019. szeptember 14.

JazzUp

JazzUp – Benkó Ákos, a Jávori Vilmos Jazz Dob Tehetségkutató Verseny győztese

A szlovákiai magyar fiút 2008. január 4-én léptettem fel először a Jazz a Márványteremben sorozatomban a Magyar Jazz Szövetség Jazz Combo Versenyének II. helyezettjével, az Ávéd János Quartet-tel. De számtalan más formációban láttam itt-ott játszani. Mint például a 2009-es Zsámbék Jazz Open záróestjén, a „Szaxofon-orgián”, ahol két fiatal tehetséggel, Molnár Sándorral és Borbély Miklóssal szerepelt. Oszt, az idén február végén, azaz két és fél hete ő nyerte meg a Jávori Vilmos Jazz Dob Tehetségkutató Versenyt a Budapest Jazz Clubban.

benko-akos-i.JPG

Fotó: Csécsi Attila


Ákos, úgy tudom, Ön Komarno-ban, magyarul Rév-Komáromban született. A Duna túlpartján ilyen eksztatikus a jazzélet, vagy csak a felmenői közül dobolt mindenki, hogy maga épp ezt a hangszert választott?

Az igaz, hogy Rév-Komáromban születtem, de azt kell mondjam, erre a környékre egyáltalán nem jellemző a jazz. E környék amúgy is mentes az alapos zenepedagógiától, a zenekultúrától, a jazz pedig egyenesen kuriózumnak számít napjainkban is.

Az oka, hogy én dobos lettem az annak köszönhető, hogy édesapám vendéglátó zenészként, pontosabban harmonikásként, billentyűsként tevékenykedett és ´91ben, mikor felépült a családi házunk, a próbaterem volt az első, amit a ház kapcsán eltervezett. Én akkor már megőrültem a basszusgitárért, Frenreisz Károly, Demjén Rózsi voltak a nagy példaképeim, a külföldiek közül meg Steve Harris az Iron Maiden-ből. Ugye ez még nem éppen a jazz vonal....

Előtte csak a fotelokon volt lehetőségem dobolni, azt is imádtam, de hát a basszusgitár már élőben velem lehetett korábbtól. Egyszer aztán apámék próbáltak és a dobosuk ott hagyta nálunk a dobot állandóra és megengedte, hogy használhatjuk. A bátyám is dobolgatott, de fokozatosan én foglaltam el a dobszéket mire ő odaért volna. Más volt, mint a fotelokon, sokkal gyönyörűbb.

Számomra a dob egy gigantikus, misztikus hangszert jelentett, az elérhetetlent, és mikor 7 évesen odaültem, soha többé nem akartam elengedni. Előtte zongorát tanultam, de mivel szüleim késztetésére történt, gyorsan megutáltam. Végül a dob, a 30 éves Amati örökre nálam maradt, húsvéti locsolópénzből megvettem apám dobosától, és azóta is azon gyakorlok idehaza. Imádom.


Zeneiskolába járt?

Leszámítva azt a 2-3évet, amit a kötelező zongorázással kellett. Azon kívül soha nem jártam zeneiskolába, ami azért is lehetett, mert a környéken csak klasszikus képzés található, az is szintekkel lejjebb, mint mondjuk Pesten vagy Győrben.


Hogyan került kapcsolatba a jazz-zel?

Tizenhat éves koromig két kapaszkodóm volt a jazz kapcsán: a szlovák tv közvetítései a Pozsonyi Jazznapokról, valamint a Magyar Rádió jazz-műsorai /köszönet Robi bácsinak ezért is!/. Nem ismertem embert a környéken, akinek lehettek volna jazzfelvételei. ´99-ben végül bejutottam Pesten a dobverseny elődöntőjébe és itt jött oda hozzám a publikum soraiból egy idős, ősz hajú bácsi, akinek végül rengeteget köszönhetek. Ő vezetett be és tanított meg a jazz rejtelmeire. Úgy hívták őt, hogy Bányay Lajos.


És mikor jött át Magyarországra?

´99-ben Lajos bácsinak köszönhetően kerültem rendszeresen Pestre, ő ajánlotta fel, hogy szívesen, foglalkozna velem. Hozzá kezdtem járni magánúton, 2 és fél évig tanított. Én lehettem az utolsó tanítványa.


Budapesten milyen jazziskolákba járt és kik voltak a tanárai?

Lajos bácsi után, a Pomázi Zeneiskolába jártam 2 évet Baló Istvánhoz, majd magánúton is, később Mohay András segített rengeteget, majd a főiskolán Kőszegi Imre, Nesztor Iván, Zsoldos Béla, Jeszenszky György és Berdisz Tamás voltak a tanáraim.


Milyen együttesekben játszott eddig?

Az első komolyabb együttesemben 13 éves koromban bátyámmal - aki végül gitáros lett- játszottam, egy kőkemény, death metal banda volt, mellyel 5 éven keresztül koncerteztünk és demókat készítettünk. Még játszottam különböző rock, funk együttesekben, majd megismerkedtem egy szerb szaxofonossal, Djordje Radisavljevic-csel, akivel végül életem első jazz-zenekarában játszhattam.

Ezek után jött több zenekar: Ávéd János Balance, Czirják Csaba Quartet, Szandai Mátyás Quintet, Szabó Dániel Trió, Gayer Mátyás Trió, MAO, The Balkan Consort, stb.


Kapott-e már felkéréseket azóta, hogy megnyerte a Jávori Vilmos Jazz Dob Tehetségkutató Versenyt?

Igen, de nem igazán zenekarra vonatkozólag, hanem inkább beszélgetés, interjú gyanánt. Egri János hívott el egy koncertre a közeljövőben, ha minden igaz, vele és Szakcsi Lakatos Bélával lesz lehetőségem játszani. (And what about Debrecen Jazz Days 2012?)


Az egyik főnyereménye azt volt, hogy 3X8 óra felvételt készíthet Dorozsmai Péter Tom Tom Stúdiójában. Oda mikor és kikkel megy?

Megbeszéltem Péterrel, hogy ha lehetséges május után, az egyetem befejezését követően használnám ki a stúdióidőt, mivel addig rengeteg munkám lesz, főként a szakdolgozatommal. Mindenképp azokkal az emberekkel szeretném rögzíteni, akikkel régóta muzsikálok együtt és jól ismerjük, szeretjük egymást. A kedvenc jazz kompozícióimat szeretném a dobból kiindulva kicsit átdolgozni.


Hát ennyi. De ha még akar mást is mondani, amit nem kérdeztem meg, akkor azt is írja meg, és majd kitalálok hozzá utólag egy jó kérdést!

Az egyetem befejezése után szeretném újjáalakítani a Pastorius emlékzenekart, ugyanis számomra ő az egyik legnagyobb zenei példakép. Ezenkívül szeretném behozni az elmúlt évek során, az egyetem miatt hanyagolt rendszeres és kreatív gyakorlást!


benko-akos-javori-verseny.jpg

Fotó: Sánta Csaba István

Vissza az összes interjúhoz