A Lakatos Ablakos Dezső jazz előadó-művészeti ösztöndíj három idei nyertese, Bögöthy Ádám, Hofecker Dániel és Rafael Mário mutatta be a támogatás elnyerése óta megvalósított munkáit a Budapest Jazz Club és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös programjában szereplő vasárnapi koncertjén. Este héttől mindhárom kimagasló tehetségű fiatal muzsikus saját zenekarával lépett fel.
AZ ÁVÉD JÁNOS QUARTET ÉS AZ ESPACED FRAGMENTS JAZZ- KONCERTJEI A SÁRVÁRI NÁDASDY VÁR DÍSZTERMÉBEN
A vasi kisvárosban 2007 óta bejáratott sorozat, a Markó Péter művház- igazgatóhelyettes által szervezett, Valami jazz Sárváron péntek esti programjában egy előre tervezett, és egy „hirtelen beugró” együttes adott nem mindennap hallható koncertet. A legkisebb közös többszörös a free-jazz kategóriájába tartozó zenei irányzat volt, melynek alkotásaiban mindkét csoport zenéje fogant.
Már két hete, mióta Fazekas Sanyi értesített a tragikus balesetről, óránként gondoltam Lacira, és nem csupán „szorítottam neki”, de imádkoztam is érte. Pedig nem mondhatnám, hogy alaposan ismertem, hiszen nem egy városban éltünk és a mai idők egyébként sem kedveznek a személyes kapcsolatoknak. Igaz már vagy húsz éve annak, hogy a tatabányai „kemény mag” képviselőit megismerhettem, még a legendás márványtermi koncertek jóvoltából. Ők azok, akik minden fontos jazzeseményen megjelentek, és még nem is csupán a főváros összes fontos jazzszínhelyein, de a legkülönfélébb jazzkoncerteken is Komáromtól Szegedig. Nos, ennek a különítménynek volt oszlopos tagja Szabó Laci.
Peter Protschka (trombita), Martin Sasse (zongora), Martin Gjakonowski (bőgő), Tobias Backhaus (dob) és a sztárvendég, Rick Margitza (szaxofon) volt az együttes felállása. Ugyanez a zenekar ugyanebben a klubban 2015-ben már felvett egy élő lemezt; most újra összeálltak egy svájci/német miniturné erejéig.
Kollégám volt az első munkahelyemen. Én az emeleten dolgoztam, az ő rajzasztala pedig „a világot jelentő deszkákon”, azaz az egykori bányatiszti kaszinó irodává alakított épületének színpadán volt felállítva. Már nem emlékszem, mikor beszéltünk először, de összehozott minket a jazz és a tenisz. Utóbbitól aztán Laci visszavonult, a jazztől soha. Jártunk a Klubkönyvtárba, a Puskinba, elmentünk Győrbe, Esztergomba, Dzsesszmélyre, Zsámbékra, Szegedre, és persze megszámlálhatatlan alkalommal fővárosi jazzeseményekre. Ott lógtunk a tatabányai jazztábor környékén, hogy mikor lehet a meghirdetett koncertek mellett is elcsípni valami jó kis zenét. Közös jazzkalandjaink voltak, egyszer koncert után a Margit-szigetről gyalog mentünk Kelenföldre, hogy elérjük a postavonatot Tatabányára.
Pontosan két éve, 2016 októberében –akkor még Seattle-i lakosként- indítottam minden hónap első vasárnapján jelentkező játékunkat, melyen ismert amerikai jazz zenészek aláírásával ellátott CD-jét lehet nyerni. 2018 elején Svájcba (Friburg) tette át működésem színterét.
Csütörtökön a Muzikum Klubban mutatkozott be új zenekarával a Bukarestből érkezett gitáros, AG Weinberger. A zenekar többi tagjának viszont nem kellett ilyen hosszú utat megtennie, Cseke Gábor, Hárs Viktor és Pusztai Csaba a határon innen érkezett a Múzeum utca 7-be.
Nagy János zongoraművész pár hete hívta életre a Mi Zenénk Alkotóműhelyt, röviden AMZAM-ot. Túl sok információt még nem tartalmaz a honlap, de kíváncsi voltam, mi vezet valakit arra, hogy egy iskolát létrehozzon.
„To Whom It May Concern” - Tóth Viktor, az ország - külföldön egyik leggyakrabban foglalkoztatott szaxofonosa - a hétvégén ismét Lengyelországban – Varsóban koncertezett Európa egyik vezető trombitásának – Piotr Wojtasik zenekarában.
Október első hetének első napján az Oláh Dezső Trio rövidesen megjelenő új lemezének anyagát mutatta be a Budapest Jazz Clubban, a zongorista névadó mellett Oláh Péter bőgőzött és Lakatos Pecek András dobolt. Csaknem két éve hallhattuk tőlük ugyanitt Bartók Béla hat tánctételből álló művét a Junior Prima-díjas Oláh Dezső átiratában. A „Reflections of Béla Bartók’s Six Rumanian Dances” decemberi bemutatója után, idén augusztusban az Opus Jazz Clubban Oláh Dezső fúvósötösre és jazz trióra írt kompozícióit mutatták be, a Budapest Fúvósötössel. Most hétfőn pedig a már stúdióban rögzített, de még kiadóra váró, Dezső legfrissebb, hét tételből álló „Intermezzo” című, napról-napra zajló életünk küzdelmei út és kiútkeresések közötti rövid pihenőket, és az új kihívások előtti felkészülési periódust boncolgató művével ismerkedhettünk meg.
Jacques Schwarz-Bart (szaxofon, elektronika), Laurent David (basszusgitár), Stéphane Galland (dobok) és Malcolm Braff (zongora, Rhodes), ez volt az együttes felállása. Vagyis egy guadeloupe-i-amerikai/francia/belga/brazil-svájci koprodukció. Posztmodern jazz/rock/funk/free-jazz/ipari zene, egzaltált ritmusok, hirtelen ritmusváltások, virtuóz szólók, vaskos, masszív hangzás. A képek nem adják vissza azt az energiát, feszültséget és dinamikát, ami a zenéből áradt. Csakis erős idegzetűeknek ajánlott!!
2018. október 1-je, Pesti Vigadó, Véssey Gábor Munkácsy-díjas festőművész FESTMÉNYEK, SZOBROK 1990-2018 című kiállításának megnyitója - közreműködik: Kézdy Luca hegedűművész. Ez utóbbi az ok, hogy miért került honlapunkra az esemény.
A fribourg-i La Spirale klubban is beindult a szezon: ezen a héten nem is akárki, hanem egy legenda Chicagoból: Chico Freeman szerepelt. Mégpedig duóban, Heiri Känzig svájci bőgőssel (aki kb: "Svájc válasza Brian Brombergre").